Strukturális igazságtalanság és a felelősség problémája

Abstract

Structural injustice is a special class of injustice which stems not from unjust or negligent governments, legislatures, groups of individuals, but from unjust social structures. Such social structures include the patriarchy, structural racism, and the class structure generating unjust social inequalities. Who is responsible for creating and abolishing such structural injustices? The most influential answer to this question is provided by Iris Marion Young’s theory. Young argues that no one bears backward-looking responsibility for structural injustice, i.e., no one can be blamed or held to account for them, but everyone who is socially connected to unjust structures bears forward-looking responsibility to abolish them. Numerous challenges were raised against Young’s theory in recent years. In this paper I argue that it can be defended against the most important challenges.

Az igazságtalanságok egy sajátos osztályát képezik a strukturális igazságtalanságok, amelyeknek nem igazságtalanul eljáró, felelőtlen kormányok, törvényhozó testületek, csoportok vagy egyének a forrásai, hanem igazságtalan társadalmi struktúrák. Ilyen igazságtalan társadalmi struktúra például a patriarchátus, a strukturális rasszizmus, az igazságtalan társadalmi egyenlőtlenségekért felelő osztályszerkezet. Kit terhel a felelősség ezen igazságtalanságok létrehozásáért és megszüntetéséért? E kérdésre a legnagyobb hatású választ a kortárs szakirodalomban alighanem Iris Marion Young elmélete adja. Young szerint senkinek nem tulajdoníthatunk egyéni retrospektív felelősséget a strukturális igazságtalanságért, senkit nem hibáztathatunk vagy számoltathatunk el értük, ám mindenki, aki valamilyen módon kapcsolódik ezekhez az igazságtalan társadalmi struktúrákhoz prospektív felelősséget visel azok felszámolásáért. Young elméletét számos kihívás érte az elmúlt évtizedben. Ebben a tanulmányban megmutatom, hogy Young elmélete megvédhető a két legfontosabb ellenvetéssel szemben.