Show simple item record

dc.contributor.authorKapelner, Zsolt
dc.date.accessioned2023-10-04T08:08:53Z
dc.date.available2023-10-04T08:08:53Z
dc.date.issued2023
dc.description.abstractStructural injustice is a special class of injustice which stems not from unjust or negligent governments, legislatures, groups of individuals, but from unjust social structures. Such social structures include the patriarchy, structural racism, and the class structure generating unjust social inequalities. Who is responsible for creating and abolishing such structural injustices? The most influential answer to this question is provided by Iris Marion Young’s theory. Young argues that no one bears backward-looking responsibility for structural injustice, i.e., no one can be blamed or held to account for them, but everyone who is socially connected to unjust structures bears forward-looking responsibility to abolish them. Numerous challenges were raised against Young’s theory in recent years. In this paper I argue that it can be defended against the most important challenges.en_US
dc.description.abstractAz igazságtalanságok egy sajátos osztályát képezik a strukturális igazságtalanságok, amelyeknek nem igazságtalanul eljáró, felelőtlen kormányok, törvényhozó testületek, csoportok vagy egyének a forrásai, hanem igazságtalan társadalmi struktúrák. Ilyen igazságtalan társadalmi struktúra például a patriarchátus, a strukturális rasszizmus, az igazságtalan társadalmi egyenlőtlenségekért felelő osztályszerkezet. Kit terhel a felelősség ezen igazságtalanságok létrehozásáért és megszüntetéséért? E kérdésre a legnagyobb hatású választ a kortárs szakirodalomban alighanem Iris Marion Young elmélete adja. Young szerint senkinek nem tulajdoníthatunk egyéni retrospektív felelősséget a strukturális igazságtalanságért, senkit nem hibáztathatunk vagy számoltathatunk el értük, ám mindenki, aki valamilyen módon kapcsolódik ezekhez az igazságtalan társadalmi struktúrákhoz prospektív felelősséget visel azok felszámolásáért. Young elméletét számos kihívás érte az elmúlt évtizedben. Ebben a tanulmányban megmutatom, hogy Young elmélete megvédhető a két legfontosabb ellenvetéssel szemben.en_US
dc.descriptionSource at <a href=http://filozofiaiszemle.net/hu/kezdolap/>http://filozofiaiszemle.net/hu/kezdolap/</a>.en_US
dc.identifier.citationKapelner. Strukturális igazságtalanság és a felelősség problémája. Magyar Filozofiai Szemle. 2023;66(4):55-72en_US
dc.identifier.cristinIDFRIDAID 2143174
dc.identifier.issn0025-0090
dc.identifier.issn1588-1024
dc.identifier.urihttps://hdl.handle.net/10037/31418
dc.language.isootheren_US
dc.relation.journalMagyar Filozofiai Szemle
dc.relation.projectIDNorges forskningsråd: 313846en_US
dc.rights.accessRightsopenAccessen_US
dc.rights.holderCopyright 2023 The Author(s)en_US
dc.rights.urihttps://creativecommons.org/licenses/by/4.0en_US
dc.rightsAttribution 4.0 International (CC BY 4.0)en_US
dc.titleStrukturális igazságtalanság és a felelősség problémájaen_US
dc.type.versionacceptedVersionen_US
dc.typeJournal articleen_US
dc.typeTidsskriftartikkelen_US
dc.typePeer revieweden_US


File(s) in this item

Thumbnail

This item appears in the following collection(s)

Show simple item record

Attribution 4.0 International (CC BY 4.0)
Except where otherwise noted, this item's license is described as Attribution 4.0 International (CC BY 4.0)