Önbecsülés, önérzet és az igazságosság követelményei (Self-respect, self-esteem and the demands of justice)

Abstract

A tanulmány kiindulópontja John Rawls azon állítása, hogy az önbecsülés társadalmi alapjai talán a legfontosabb elsődleges jószág, amelynek elosztását az igazságosság elvei irányítják. Az irodalomban vita zajlik erről az állításról, amely lényeges pontosításokat eredményezett az érintett fogalom tekintetében. Úgy gondolom azonban, hogy ez a vita nem ment elég mélyre, és ezen hiányosságnak fontos következményei lehetnek az elosztási igazságosság elméletére nézve. Ennek megmutatására Rawls vázlatos megjegyzéseivel kezdem az önbecsülés jelentőségéről. Ezután röviden ismertetem az ezek nyomán kibontakozó diskurzust, melynek során előáll az önbecsülés két fajtája közötti különbségtétel. Jóllehet ezt a megkülönböztetést helyesnek tartom, úgy gondolom és a következőkben amellett érvelek, Robin Dillon és Anna Bortolan írásaira építve, hogy az önbecsülés összetett jelenségének csupán a felszínét érinti. Ahogy e szerzők megmutatják, az önbecsülés struktúrája valójában többrétegű, és a fenti megkülönböztetés nem veszi figyelembe annak alapvető szintjét, melyet e szerzők alapvető önbecsülésnek (Dillon) illetve önérzetnek (Bortolan) neveznek. A dolgozat további részében ezt a két javaslatot tárgyalom, amellett érvelve, hogy Bortolan verziója helytállóbb. Mindez legalábbis potenciális relevanciával bír a kapcsolódó politikai filozófiai vitára nézve: lehetséges, hogy mindazok, akik igazságosságelméletükben fontos szerepet tulajdonítanak az önbecsülésnek, mindeddig nem a megfelelő tárgyra koncentráltak. Konklúzióm értelmében ez a liberális egalitárius igazságosság új feminista kritikájához is vezethet, akár, bár ebben a tekintetben írásom nem bocsátkozik részletekbe.